Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Farkas Mihály

2009.11.30

Bár a Pécsi Janus Pannonius Állam- és Jogtudományi Egyetemre nyert felvételt, a Budapesti Spartacus SC hívására hamarosan átigazol, felköltözik Budapestre, ahol a felnőtt válogatott tagjaként 11 alkalommal szerepelt nemzeti színekben.

A Tungsramhoz 1973-ban került, felesége ugyanis állást kapott a cég lakótelepi óvodájában, s rajta keresztül a TUNGSRAM SC vezetői hamarosan rátaláltak a kiváló sportolóra.

Hosszú éveket töltött a vállalat szakaszervezeti Jogsegélyszolgálatánál, miközben aktívan sportolt a vállalat férfi röplabdacsapatában.

1978-tól a Jogi Főosztály munkatársa volt, ahol munka- és gazdasági jogi peres ügyekben képviselte a vállalatot, segítette a vidéki gyárak jogi ügyeinek intézését, majd a 80-as évek végén - 90-es évek elején részt vett a Tungsramból kiváló számos önálló vállalat alapításában.

1986-ban a Jogi és Iparjogvédelmi Főosztály Munkajogi Osztályának vezetője, majd 1989-ben – igazgatói besorolással – főosztályvezető jogtanácsos.

1994-ben távozott a cégtől. Azóta a Budapest Ügyvédi Kamara tagjaként önálló ügyvédként dolgozik, közel a kellemes emlékekhez, a régi Tungsramhoz, Újpest központjában lévő irodájában.

Felesége halálát mai napig nem tudta feldolgozni. Egyedül él, 27 éves fia már régen önálló.

 

Úgy hozta az élet, hogy Farkas Mihály saját maga által írt önéletrajzi adatait csak egy telefoninterjú segítségével sikerült kiegészíteni. Az ilyen beszélgetéseknek megvan az a baja, hogy az ember nem látja a tekintetet, lehetetlen észlelni annak finom rezdüléseit, a fránya technika ilyenkor pusztán csak információcserére jó. Ennek ellenére Misi szavaiból még így az éteren keresztül is átsütött a nagy tudású, sikeres jogász-sportember szerénysége, aki teljesen hihető őszinteséggel mesélt arról, hogy a Tungsramtól történt távozása után, „magánzó” ügyvédként megtett első lépéseinél a legnagyobb problémát az jelentette, hogy először kért pénzt a tanácsaiér, nem úgy, mint a régi szép időkben, a jogszolgálatos  években.

Akkor kerültem a Tungsram jogügyi Osztályára, amikor Sárffy Zoltán volt az osztályvezető és olyan nagyszerű emberekkel lehettem együtt, mint a dr. Leleszi Imre, dr. Martin György és dr. Stanka István, akik nemcsak munkatársaim voltak, hanem barátságukkal is megtiszteltek.

Életrajza arról árulkodik,, hogy Pécsett született, majd Kaposvárról került  a Tungsram bűvkörébe. Hogyan –adja magát a kérdés önkéntelenül?

Tulajdonképpen engem a Spartacus hozott fel. Akkoriban az NB II-es Kaposvár csapatában játszottam. Jól emlékszem, volt egy mérkőzésünk az akkor még ugyancsak NB II-es Tungsrammal. A tét számukra az NB I-be való feljutás volt. És képzelheted, 17 éves gimnazistaként hogyan éltem meg, hogy legyőztük a Tungsramot! Ekkor kerültem az NB I-es Spatracusba. Amikor 1973-ban megnősültem, a feleségem is Pestre került Kaposvárról, és első munkahelye a Tungsram lakótelepi óvodája lett. Innét kezdődött az én Tungsramos életem is. A Vasas Izzó SC vezetői ugyanis megkerestek és "elcsábítottak". Könnyű volt, mert rendkívül vonzó jövőképet vázoltak fel előttem. Ugyanannál a vállalatnál dolgozhattam feleségemmel, lakást ígértek, régi ifi-válogatott társakkal játszhattam újra együtt, és volt még egy nagy "adu" a kezükben: ígéretet kaptam, hogy "sportállás” helyett a vállalat jogi ügyeinek intézésében vehetek részt, vagyis dolgozhatok a választott "szakmámban". Ez a perspektíva azért nyílhatott meg számomra, mert az átigazolással kapcsolatos tárgyalások egyik résztvevője, dr. Leleszi Imre, a csapat akkori edzője egyben a Tungsram jogi főosztályának egyik vezetője volt.

Aktív sportolóként melyik sikere a legemlékezetesebb?

1974-től játszottam a Tungsram férfi röplabdacsapatában. Akkoriban a magyar kupában második, a bajnokságban 3. helyezést értünk el.

És szakmai téren hogy indult a Tungsram pályafutás? Ha jól tudjuk a jogászpálya gazdasági oldalával foglalkoztál. Sikerült megszeretni?

Mondhatom kellemes évek következtek: megszületett a gyermekünk, befejeztem az egyetemet, dolgoztam a vállalat szakszervezeti Jogsegélyszolgálatánál és sportoltam a vállalat röplabdacsapatában. 1978-ban lakást kaptunk, majd átkerültem a Jogi Főosztályra. De hogy a kérdés második felére is válaszoljak: egyrészt nagyon megszerettem ezt a fajta munkát, másrészt a jogsegélyszolgálatnál elsősorban ingyenes jogi tanácsadás volt a feladatom, tehát sok-sok ember ügyes-bajos jogi vonatkozású problémája. Még válóperek is.

Ez valóban klasszikus ügyvédi pályatükör .Pedig  a gazdaság jogügyeiben lehettek nehéz vagy kellemetlentémák is.

Szerettem a vállalatot képviselni más cégekkel szemben. Ha gazdasági ügy volt a téma. Nem szerettem viszont például, a szolgálati találmányok ügyeit, ha a dolgozóval szemben kellett képviselni az Izzót, főleg, ha én is azt éreztem, hogy a dolgozónak igaza van. Összegezve, úgy éreztem, hogy mindazt, amit lehetett, elértem és megkaptam a Tungsramtól. Igyekeztem ezt elkötelezett munkával viszonozni. Munka- és gazdasági jogi peres ügyekben képviseltem a vállalatot, segítettem vidéki gyárak –Kaposvár, Győr, Hajdúság – jogi ügyeinek intézését. Részt vettem több társaság, így a TUNGSRAM Oktatási Leányvállalat, a TUNGSRAM Lézertechnikai Kft., a TUNGSRAM SPRINT Kft., a TUNGSRAM Konverta Kft. és a TUNGSRAM Üdülő Kft.alapításában. Tevékenységem elismerésének tekintem, hogy 1986-ban a Jogi és Iparjogvédelmi Fősztály Munkajogi Osztályának vezetője, majd 1989-ben – igazgatói besorolással – főosztályvezető jogtanácsos lettem. Büszke vagyok arra, hogy tagja voltam a TUNGSRAM Rt., a TUNGSRAM Lézertechnikai Kft. Felügyelő Bizottságának és a TUNGSRAM Kereskedőház Igazgatóságának. Képviseltem a vállalat vezetését a TUNGSRAM SC Elnökségében.

Erkölcsi elismerésnek tekintem továbbá azt is, hogy a Magyar Röplabda Szövetségben megválasztottak a Jogi és Etikai bizottság elnökének.

No és milyen változást hozott az új tulajdonos, és hogyan élted meg a pályamódosítást?

A tulajdonosváltozások először rendkívül sokoldalú, széles látókört igénylő feladatokat adtak nekünk, jogászoknak. Főosztályunknak olyan problémákat kellett megoldania, amelyekkel korábban, a gyakorlatban talán senki sem találkozott. Megnőtt a jog jelentősége és így a mi megbecsülésünk is a Társaságnál. Néhány év alatt azonban szép lassan minden a helyére került. A feladatok kezdtek kevésbé színesek lenni, és a döntési jogkörök is elkerültek Magyarországról. A profiltisztítás miatt sok olyan munkatárs – beleértve a műszaki és fizikai területet is – távozott el a vállalattól, akikkel szívesen találkoztam nap, mint nap. Lassan megérlelődött bennem a gondolat, hogy kipróbáljam magam a jogi munka más területén is, és ügyvédként dolgozzam tovább. 1994-ben távoztam el a cégtől, és beléptem a Budapest Ügyvédi Kamarába. Azóta egyéni ügyvédként dolgozom. Közel a kellemes emlékekhez, a régi Tungsramhoz. Irodám ugyanis a kerületben, Újpest központjában van.

Hogyan lesz vállalati jogtanácsosból magánpraxist folytató ügyvéd? Milyen a közérzete az  izzós családban töltött évek után?

Nagyon kellemes volt a Tungsram, mint munkahely, és kellemes volt a váltás is. Azt volt nehéz megszokni, hogy ellenszolgáltatást, pénzt kérjek a munkámért. Előbb-utóbb azonban tudomásul kellett venni, hogy nem tudom fedezni a rezsimet. Mi egyfajta burokban éltünk a Tungsramban. Csak mostanában jutottam el oda, nem tudom hány év után, hogy tudomásul veszem, ha valaki eljön hozzám jogi tanácsért, az olyan, mintha elmenne a boltba vásárolni valamit.

Pályafutásod a sporttal kezdődött, beszélgetésünk vége felé kanyarodjunk el ismét erre a területre: gondolom, van kapcsolatod a sporttal ma is?

A röplabdával nincs. Magamat „sportoltatom”.

Többen azt jósolják, hogy sok más sportág között a röplabda is lassú halálra van ítélve. Nincs benne üzlet. Így érzed Te is?

Egyetértek. Meg nincs piramis, megfelelő utánpótlás.

Végezetül, hadd kérdezzem meg, hogy a Tungsrammal maradt-e fenn formális vagy informális kapcsolatod? No és néhány szót a magánemberről is, ha lehet!

A Tungsram tenisz szakosztályának elnöke vagyok és szabadidőmben is sokat teniszezek. Feleségem több mint öt éve meghalt, azóta egyedül élek. Van egy 27 éves fiunk, aki ugyan már külön költözött, de ő is a Tungsram lakótelepen lakik. Azt hiszem, rám, ránk is igaz az, hogy a Tungsram valamilyen formában még akkor is bennünk él, ha a kötelékek az évek folytán óhatatlanul meglazultak.

 

 

A portrébeszélgetés 2004 június 3-án történt.

 

Az írás a Surguta László segítő közreműködésével megjelent portré alapján készült.

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.