Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sztanó Tamás

2009.11.08

A gyárban technikusként, művezetőként, főművezetőként és osztályvezetőként dolgozott.

Indiában közel három, Szíriában négy évet töltött, mint létesítmény főmérnök, illetve létesítmény igazgató.

Hazatérve a Tungsram ágazatvezető főmérnöke.

Ezt követően létesítményigazgató a Tungsram által Szíriába telepített gyárban.

Ezalatt bekövetkeztek azok a változások, amelyekhez már nem tudott alkalmazkodni, így 1989-ben kilép a vállalttól.

Pályázat útján nyeri el a TANÉRT- Calderoni cég debreceni részlegének igazgatói posztját, majd résztulajdonosa lesz.

Nős, egy fia van

 

Talán nem is egy generáció él Újpesten, amelynek  fiatal korában a nyár központja a Tungi volt. A Tungsram Strand, vagy Tungsram Uszoda vagy Tungsram Versenyuszoda és Strandfürdő. Már a hangulatuk is jobb lett, amikor leszállva a 10-es villamos poros végállomásán megpillantották a bejárat lapos, kék, szinte a fák alá bújó épületét  és egyre javult, ahogy haladtak befelé a jegenyesorral szegélyezett betonlapkás úton. Messziről már látták a  fűzfák lombzuhatagai között a „Gomba” vízét, benne a lubickolókkal és érezték a semmihez nem hasonlítható Tungi szagot miközben igyekeztek az öltözők felé.

Azok sora előtt hatalmas „árnyék nélküli” füves napozórész terült el és tartott a Mélyvízig, ahogy a „népnyelv” a versenyzésre, sportolásra is alkalmas medencét nevezte. Közepénél a csíkos napernyős úszómesteri magas ülőke, székében Csukor Laci bácsi, az úszómester, napszemüvegben, síppal a nyakában  kávébarnán. Hacsak nem igyekezett éppen valamiért a kabinok felé vagy nem tanított épp egy-két gyereket úszni, akik parafa övvel a derekukon, Laci bácsi „horgászbotján” lógva figyelték, néha nyelve a vizet,  néha prüszkölve, a „mester” tanácsait. Mindig voltak fürdőzők szép számmal. Különösen a „leállás” alatt, amikor a váci úti gyár 14 000 embere egyszerre kapott meg két hetet a szabadságából. Ilyenkor sokan, akiknek nem jutott  beutaló és Újpesten laktak, a naponkénti Tungizást, a strandra járást választották.

Illetve, volt kivétel: úgy öt óra tájban a mélyvízből kiküldték a fürdőzőket és parafa alapvonalak közé kapcsolt kapukat húztak a vízbe: kezdődött a pólósok edzése! A Tungsram Uszoda ugyanis a két újpesti csapat, a Dózsa és a Vasas Izzó vízilabdásainak fellegvára is volt, hazai meccseiken megtelt rendesen a Duna part felőli lelátó. Hát innen és így indult Sztanó Tamás Izzós története.

 

Ahogy belép találkozásunk megbeszélt helyszínére azonnal felismerem benne a hatvanas évek pólósát: ragyogó a színe, jó erőben van. Ma is sportos alkat. Igaz, akkori aranyszőke haja, szemöldöke valamivel „világosabb” lett és néhány vonása arra utal, hogy  „csak a nőkön nem fog az idő!”

Ti akkoriban  amatőrök voltatok, azaz nemcsak a fizetésért jártatok be, hanem dolgozni. 

Elsők között voltunk, akik heti 4 óra munkaidő kedvezményt kaptunk, mert 1964-ben megnyertük az OB II-t, vagyis feljutottunk az I.-be. Ahhoz már komolyabb felkészülés kellett. A 70-es években a középmezőnyben szerepelt a csapat.

 

Tulajdonképpen mi volt előbb az életedben a vízilabda vagy az Izzó?

A vízilabda, hiszen úgy kerültem a gyárba, amit aztán megszerettem. Már jó pár éve nem dolgozom ott, – ugye 89-ben jöttem el – mégis, azóta is az Izzóval álmodom. Érdekes módon legtöbbet a külföldi útjaimról. Ettől nem lehet csak úgy megszabadulni, hiszen az ember ott nőtt fel, ott történt vele minden, az volt az ifjúság!

 

A pályád azt mutatja, hogy a munka összeegyeztethető volt a sporttal.   

 Össze kellett tudni egyeztetni, másként nem gondolhattál érvényesülésre. Én 28-29 éves koromig játszottam aktívan, vagyis nagyjából 10 évet, közben nemcsak a munkámat végeztem el, hanem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát is. Nem volt könnyű, de ment!

 

Hol érezted magad legjobban az Izzóban?

Amikor  kezdtem, 18 évesen a MEF-ben. A spirál meóba kerültem, ahol 4-500 lány meg asszony dolgozott. Képzelheted, hogy kiemelkedően jó volt a közérzetem.

 

És hol érezted azt, hogy leginkább hasznára vagy a vállalatnak?

Külföldi munkáim során, különösen Szíriában. Ott egy komplett  gyárat csináltunk, alkatrész gyártással, lámpagyártással, fénycsőgyártással. Még üveggyár is tartozott hozzá. Ennek a létesítménynek voltam az igazgatója. Az ottani munkámat kifejezetten sikeresnek érzem. Előtte Indiában is jól éreztük magunkat – mindkét helyre családdal mentem – ahol közel három évig voltunk. Annál is inkább, mert az egy más világ, ott az angolok évszázados jelenléte kialakított egy kultúrát, ami igen kellemesen élhető meg az európaiak számára. Ha röviden kellene jellemezni, akkor az indiaiak, tisztelik a „fehér embert”, felnéznek rá, ezzel szemben az arabok „levegőnek nézik” ha tehetik és nem is figyelnek rá. .

 

Akkor a kettő közül a szívedhez az Indiai munka emléke áll közelebb?

Annyira, hogy oda, holnap visszamennék, Szíriába nem.

Indiában én voltam az alkatrészgyártás főmérnöke A legnagyobb eredmény az volt, hogy  a Philips-el azonos minőségű spirált sikerült előállítanunk.

 

Milyen volt a kapcsolatotok a hazaiakkal?

Az alapanyagot kaptuk itthonról, azon kívül lényegében semmi. A létesítmény, ami talán a Tungsram legjobban sikerült  külföldi telepítésének mondható. Szabó Zsiga volt az igazgató. A létesítmény három gyáregységből állt: üveggyárból, lámpagyárból és alkatrész gyárból. Mindegyiknek külön főmérnöke volt. Nagy létszámmal, olyan ezer fővel dolgoztunk. A fiam jövőjét is az ott szerzett angol tudása alapozta meg.  

 

Itthon folytatódott ez az eredményesség?

Amikor hazajöttem én lettem a Wolfram ágazat vezetője, amit viszont kudarcként ítélek meg, annak ellenére, hogy az volt a legmagasabb beosztásom. Én magát a szervezeti konstrukciót nem tartottam jónak, hatékonynak. 

 

És a Szíriából való hazatérés után hogyan sikerült betagozódnod az akkorra már jócskán megváltozott helyzetbe?

Akkor fogalmazok pontosan, ha azt mondom: sehogy!

Mire hazajöttem már mindenki kicserélődött már senki nem volt ott a régiek közül, Nem találtam a helyem és a lehetőségeim is korlátozottak voltak. Akkor elhatároztam, hogy váltok. Pályázat útján gyárigazgató, majd résztulajdonos lettem Debrecenben.

A volt csapattársakkal, a pólósokkal össze szoktatok jönni?

Egyszer- egyszer Dancsával a Füzessyvel a Szikorával, Ipaccsal szoktam találkozni.

 

Mit csinálsz most?

Minden nap elmegyek a Hélia Szállóba, szaunázok, úszok. És költözök. A külföldi kiküldetésekkel együtt a hetedik költözésre készülök. Szeretnék elkerülni arról a környékről ahol most lakunk, mert két sarokra van onnan, ahol felnőttem. Nem az emlékek elől, de mégis. Történjen valami új.

 

Ahogy elmegy, még merengek egy kicsit, kinézve a nyárba. Azon, hogy „volt egyszer egy csapat”. Aminek drukkolni lehetett.       

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

margokent41@msn.com

(Maco es PONY, 2017.01.19 12:08)

Hurray, hogy ismet megtalaltalak Tomikam Australiabol! Assal ki !! Attila vagyis Pony uzeni, elveszett a telefonod, jovunk Pestre. Mar keresgellek egy ideje. Okvetlen irj az emailemre.En is egy torzsgyokeres TUNGI uszo voltam.This article is fantastic. remelem valaki valaszol Szia MACO
Az elet nem veletlen! A regi szep idok, mi meg mindig uszunk ha tudunk.. Elore is koszonom a valaszt.

andredesz@yahoo.com

(attila andredesz, 2010.09.10 00:50)

Szia Tamas.
En is veled jatszottam csak meg az ifi csapatban utana egy parszor veletek is a frido volt a mi edzonk
de en is voltam edzo taborba egerben veletek a Dancsa ipacs szikora te a takacs es igy tovabb,jo idok voltak aztan en leleptem es kaliforniaban lakom 46 eve
ha van kedved irhatsz vagy esetleg beszelgethetunk a Skype is.Udvozollek attila andredesz